-Te is olyan hamar elhagytál...Mondd MIÉRT?!-kezdtek el jobban folyni a könnyeim,miközben anyával készült közös fotónkat nézegettem...
-Leila...-kopogott apa az ajtón...-Minden rendben?!
-Nem...-szólaltam meg szipogva.
Engedj be kérlek!-kopogott tovább az ajtómon.
-Én...
-Leila...kérlek!-hallottam a hangján,hogy szinte már könyörög...Nagy nehezen felálltam és odaballagtam az ajtóhoz...-Leila...kicsim...gyere ide!-ölelt szorosan magához apa.Eddig bírtam...hangosan kezdtem el sírni...
-Miért tette ezt velem?!-fúrtam bele a fejemet apa vállába.
-Leila...Hidd el,hogy semelyik barátság sem tarthat örökké...Zaynnek most fontosabbak az álmai,mint te...
-Kösz,hogy emlékeztetsz rá...
-Hé..nem azért mondtam...Keress valami hobbit,és úgy szerezhetsz új barátokat...Érted mire gondolok?!-nézett rám apa egy féloldalas mosoly keretében.
-Azt hiszem...-válaszoltam őszintén,majd megpusziltam apa arcát,és odaültem a gépem elé.
-Amúgy délután vendégek jönnek...
-Hogy mi?!-néztem apára,majd végigmutattam a szobámban lévő kupin.
-Pakolj össze...amúgy az új szomszédok...
-Új szomszédok?!?!-néztem rá értetlenkedve...-Kik?
-Taylorék...
-Taylorék?!
-Igen...Hárman vannak...Ja,és van egy tőled egy évvel idősebb fiúk...-kezdett el mosolyogni apa.
-Egyáltalán honnan ismered őket?!
-Reggel találkoztam velük...
-Ahha érdekes...-válaszoltam a monitort bámulva.
-Na...pakolj össze!-kacsintott rám apa,majd kiment a szobámból.Két óra alatt tökéletes rendet csináltam...Gyorsan bemásztam a fürdőbe és rendbe szedtem magam.Éppen,hogy csak felöltöztem,amikor csengettek...
-Leila!Nyisd ki légyszíves!-ordított fel apa...
-Oké...-szólaltam meg,majd lerobogtam a lépcsőn.Miután kinyitottam az ajtót lefagytam.Se kép...Se hang...
-Öm...Szia...-szólalt meg az ismeretlen srác.A szemei kéken "világítottak",a mosolya miatt kisebb szívrohamot kaptam...-Jól vagy?!-nézett rám még mindig mosolyodva...
-Persze...-mosolyodtam el zavarodva...
-Amúgy Ryan vagyok...
Ryan:
