2012. április 27., péntek

2.Fejezet

Este nehezen aludtam el...Reggel 8-kor a telefonom ébresztett fel...
-Igen?-szóltam bele kómásan.
-Na nem mondod komolyan,hogy nem hallottad meg a csengőt?
-Mi van?!-vettem el a fülemtől a telefont és a kijelzőre pillantottam...Zayn...milyen csengőről beszélhet...-Úristen...hiszen ma nálunk vagyunk!-csaptam a fejemre.
-Ez egy órával ezelőtt is eszedbe juthatott volna...-szólalt meg röhögve...
-Mr.Tökély pofa be és várj...-mondtam neki,majd kinyomtam a telefont.
-Csini a pizsid...-kezdett el röhögni az ajtóban...
-Szia neked is...-forgattam meg a szemeimet,majd becsuktam az ajtót.
-Szóval...
-Igen?
-Mit fogunk csinálni?
-Livestream?!-kacsintottam rá.
-Oké.-nevetett fel...-de a te twitteredről megyünk fel!-jelentette ki...
-Igenis kapitány...-kezdtem el nevetni....-Valamilyen Ella kérdezi,hogy veled találkozott tegnap?!-néztem rá Zaynre.
-Öm...lehetséges...-vakarta meg a tarkóját.
-De hol?!-néztem rá Zaynre...-Hiszen délután velem voltál...na várj...Kedves Ella!Leírnád,hogy hol találkoztatok?!-Zayn kétségbeesetten nézett rám...
-Na jó elmondom,csak ne nézz így rám...-mély levegőt vett,majd folytatta...-Jelentkeztem az X-Factorba...és...hát...izé...bejutottam...-nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Na és a suli?!Meg,hogy soha nem hagyjuk el a másikat,és ott leszünk mellette minden bajban?!-vágtam ordítozva a tényeket Zayn fejéhez.
-De én...
-Nincs de...Zayn ennyit ér a barátságunk?!-néztem rá könnyes szemekkel...
-Nem...dehogy...csak...
-Mégis jelentkeztél...-suttogtam halkan.
-Sajnálom...oké?!Ez az egy álmom van,és miután úgy tűnik,hogy megvalósulhat,adjam fel?!Leila...ezt te sem gondolhatod komolyan...-szólalt meg Zayn elvékonyult hangon.
-A barátságunkat?!-néztem rá Zaynre,közben éreztem,hogy az arcomat a könnyeim égetik...lenyomtam a laptop tetejét,majd belenéztem Zayn szemébe...-Dönts!
-Mi?!-nézett rám értetlenkedve.
-Vagy az X-Factor vagy én...
-Leila...én...tényleg szeretlek,de ez az álmom,és kérlek ne tedd ezt velem!-kezdett el könyörögni...
-Semmi baj...-vettem fel egy állmosolyt...-viszont,ha most távoznál...
-Leila ne...kérlek...figyelj én...
-Kérlek távozz!-mondtam a könnyeimet törölgetve...
-Sajnálom...-nézett a szemembe,majd elindult haza...a könnyeim megállíthatatlanul kezdtek el folyni...

2012. április 24., kedd

1.Fejezet

Mindenkinek van egy bizonyos fordulópont az életében...na ez nekünk ma jött el...
-Nem merem kibontani!
-Leila...ne nyavalyogj...én is izgulok...-szólalt meg idegesen Zayn.
-Na jó...akkor háromra...
-1...2...3...
-Na felvettek?!-kérdeztem Zayntől,közben a szemeimmel a levél szövegét futottam át...-blablabla...ahhamahhamahham...ez úton tájékoztatjuk Önt,hogy felvettük intézményünk zeneművészeti szakára....-olvastam fel,majd felsikítottam...-Na és téged Zayn?
-Engem is!-ordította el magát,majd a nyakamba borult...
-Összenyomsz...
-Zavar?!
-Engem ugyan nem,de nem lesz padtársad a suliban...-öltöttem rá a nyelvemet...
-Hmmm...-vakarta meg a tarkóját,majd felkapott és rádobott az ágyára és rám mászott...
-Zayn!Szállj már le rólam!
-Nem!-mosolygott...
-Akkor átiratkozom a másik gimibe...-nevettem fel.
-Na azt már nem engedem...-szállt le rólam,majd mellém feküdt...-öregem...már 16 éve legjobb barátok vagyunk...-éreztem a tekintetét az arcomon,de én csak a mennyezetet bámultam...
-Jó az idegrendszerem...-néztem végül rá egy hatalmas vigyorral az arcomon,mire bevágta a durcát,így fogtam magam és megpusziltam a homlokát...
-Leila!Hívott Paul,hogy haza kéne menned...!-kiáltott fel a földszintről Zayn anyukája...
-Apa is tud időzíteni...-mosolyogtam rá az alattam fekvő Zaynre,majd lemásztam róla...
-Most komolyan el akarsz menni?!-nézett rám értetlenkedve...
-Nem...komolytalanul...-kacsintottam rá...-amúgy nem szerencsés dolog nem szót fogadni a testőr apádnak...-kezdtem el nevetni...
-Van valami benne...-ült fel Zayn is az ágyán...-Akkor holnap nálatok?!-kérdezte mosolyogva.
-Yap.-adtam neki az egyértelmű választ...Miután elköszöntem tőlük,hazavándoroltam...
-Szia neked is!-szólalt meg apa...
-Szia!-szólaltam meg közömbösen,majd felmásztam a szobámba...
-Már megint mi a baj?!-nyitott be apa a szobámba...
-Semmi...-dőltem végig az ágyamon...
-Ha Mollyról van szó...
-NEM AKAROK RÓLA BESZÉLNI!-ordítottam rá apára...-bocsánat....-hajtottam le a fejemet...-amúgy felvettek engem és Zaynt is...-erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra...
-Gratulálok...-szorított erősen magához apa...