2.Fejezet

Este nehezen aludtam el...Reggel 8-kor a telefonom ébresztett fel...
-Igen?-szóltam bele kómásan.
-Na nem mondod komolyan,hogy nem hallottad meg a csengőt?
-Mi van?!-vettem el a fülemtől a telefont és a kijelzőre pillantottam...Zayn...milyen csengőről beszélhet...-Úristen...hiszen ma nálunk vagyunk!-csaptam a fejemre.
-Ez egy órával ezelőtt is eszedbe juthatott volna...-szólalt meg röhögve...
-Mr.Tökély pofa be és várj...-mondtam neki,majd kinyomtam a telefont.
-Csini a pizsid...-kezdett el röhögni az ajtóban...
-Szia neked is...-forgattam meg a szemeimet,majd becsuktam az ajtót.
-Szóval...
-Igen?
-Mit fogunk csinálni?
-Livestream?!-kacsintottam rá.
-Oké.-nevetett fel...-de a te twitteredről megyünk fel!-jelentette ki...
-Igenis kapitány...-kezdtem el nevetni....-Valamilyen Ella kérdezi,hogy veled találkozott tegnap?!-néztem rá Zaynre.
-Öm...lehetséges...-vakarta meg a tarkóját.
-De hol?!-néztem rá Zaynre...-Hiszen délután velem voltál...na várj...Kedves Ella!Leírnád,hogy hol találkoztatok?!-Zayn kétségbeesetten nézett rám...
-Na jó elmondom,csak ne nézz így rám...-mély levegőt vett,majd folytatta...-Jelentkeztem az X-Factorba...és...hát...izé...bejutottam...-nézett rám kiskutyaszemekkel.
-Na és a suli?!Meg,hogy soha nem hagyjuk el a másikat,és ott leszünk mellette minden bajban?!-vágtam ordítozva a tényeket Zayn fejéhez.
-De én...
-Nincs de...Zayn ennyit ér a barátságunk?!-néztem rá könnyes szemekkel...
-Nem...dehogy...csak...
-Mégis jelentkeztél...-suttogtam halkan.
-Sajnálom...oké?!Ez az egy álmom van,és miután úgy tűnik,hogy megvalósulhat,adjam fel?!Leila...ezt te sem gondolhatod komolyan...-szólalt meg Zayn elvékonyult hangon.
-A barátságunkat?!-néztem rá Zaynre,közben éreztem,hogy az arcomat a könnyeim égetik...lenyomtam a laptop tetejét,majd belenéztem Zayn szemébe...-Dönts!
-Mi?!-nézett rám értetlenkedve.
-Vagy az X-Factor vagy én...
-Leila...én...tényleg szeretlek,de ez az álmom,és kérlek ne tedd ezt velem!-kezdett el könyörögni...
-Semmi baj...-vettem fel egy állmosolyt...-viszont,ha most távoznál...
-Leila ne...kérlek...figyelj én...
-Kérlek távozz!-mondtam a könnyeimet törölgetve...
-Sajnálom...-nézett a szemembe,majd elindult haza...a könnyeim megállíthatatlanul kezdtek el folyni...